Klagenfurti Nemzetközi verseny röviden.

A cikket nem én írtam, hanem egy helyi internetes újságban jelent meg, de gondoltam felrakom ide is. Egy hosszabb cikket akartam írni róla ami be is fog következni, de előtte egy kis ízelítő.
A két főhős Simon Gergely (13 éves) és Molnár Eszter (10 éves) akik részvettek egy kisebb magyar különítménnyel a Klagenfurti Nemzetközi versenyen. A versenyen rész vettek egyébként a Király testvérek valamint Táborosi Gábor vezetésével egy szegedi csapat is!
És akkor jöjjön a cikk:

2009. 04.26-án az ausztriai Klagenfurt városa adott helyet a serdülő műfalmászó Nemzetközi versenynek. A falmászás Mekkájaként ismert Sportcentrumban Európa számos országából a legjobbak vettek részt.
Hazánkat 10 magyar fiatal képviselte, közéjük tartozott Simon Gergely a serdülő magyar válogatott tagja, és Molnár Eszter, a kiskunfélegyházi DSZDSE színeiben indultak.
A 116 főből álló nemzetközi mezőnynek a közel 500 m2-es mászófalon 2 utat kellett teljesíteniük, hogy a döntőbe jussanak. A mászóutakat nemzetközi szinten elismert útépítők készítették. A sok helyen 20-25 m-es kunsztok komoly fejtörést okoztak a magyar versenyzőknek. Az előselejtezők eredményei is tükrözték a nagyon erős nemzetközi mezőnyt. A versenyzőink bejutottak a döntőbe, ahol eredményesen teljesítettek.

Simon Gergely korcsoportjában II. helyezett lett,
Molnár Eszter korcsoportjában IV. helyezett lett.

A félegyházi versenyzőknek újabb lehetőségük nyílt arra, hogy megtapasztalják, az eddig befektetett energia és az önfeláldozó munka nem volt hiábavaló, megállták helyüket a nemzetközi mezőnyben is. Továbbá tisztán látja most már azt is, hogy hová lehet, hová kell felfejlődni.

Simon Gergely és Molnár Eszter tovább öregbítette városunk hírnevét a Nemzetközi színtéren is.

Gratulálunk nekik.

És íme, pár darab fotó is:

Kis-Geri Trip 2009.05.06

Ülök a munkában és jár az agyam, hogy tudnék, a héten sziklára kijutni mivel hétvégén tuti dolgozom, ezért arra esély sincs hogy kijussak ezért maradt a hétköznap, de kivel és hogyan?! Erre egy isteni csoda állttal a kolleganőm megkérdezi tőlem, hogy mikor megyünk legközelebb mászni ugyan is kb. egy hónapja elcsábítottam mászni és nagyon megtetszet neki megérezte az ízét. Gyorsan eldöntöttük, hogy mivel amúgy is dolgoztunk május 1.-jén ezért megengedélyezünk magunknak egy szabadnapot!
És mivel másnap reggel nem lett volna értelme elindulni mivel nagyon későn értünk volna a Kis-Geribe (2-3 óra az út) ezért eldöntöttük, hogy elindulunk még az nap este!
Mivel elégé elnyúlt a munka aznap ezért este 6 órára bírtam haza vergődni. Gyors pakolás. Szerencsére még az előző hétvégéből be volt pakolva a felszerelésem a hátizsákba így gyorsan kész lettem. 7 óra előtt itt is volt értem Orsi, gyorsan bepakoltunk a trabiba és már száguldottunk is a kis-gerecse hazájába, még útközbe megálltunk némi élelmiszert venni.
Este 10 óra magasságába értünk Bajnára megálltunk a helyi söntésbe inni egy sört, nagy meglepetésemre nem mi voltunk az egyedüli mászók a kocsmába, váltottunk velük pár szót meg ittuk a sört és száguldoztunk tovább.
Mivel 11 óra magasságába értünk a PUSZTA MARÓTI táborhelyre ezért úgy döntöttünk nem megyünk fel hanem megalszunk itt. Gyorsan felállítottam a sátrat és már aludtunk is.
Reggel sajnos szitáló esőre ébredtünk. Reggelizés közbe eldöntöttük, hogy nem megyünk fel mászni ha nem kirándulunk egyet és ha javul az idő délutánra akkor felmegyünk mászni.
Nagyon régóta szerettem volna föl sétálni a Piszncei bányába, ami a Kis-Gerecsével szemben helyezkedik el. Mindig, amikor mászunk, megfigyelem a helyet és már régóta hajt a kíváncsiság, hogy ugyan milyen sziklák lehetnek ott fönt!
Némi pakolászás után elindultunk a sorompónál nem balra kell fordulni, hanem egyenes tovább kell haladni a műúton és az útról letérve jobbra visznek fel kis ösvények. Mi az első ösvényt választottuk, mint később kiderült nem ez volt legjobb választás mivel a bánya fölé érkeztünk, bár a felfelé vezető út és a kilátás valamint az a gyönyörű tisztás ahova érkeztünk kárpótolt minket. Egy kis dzsungel kommandó után végülis megtaláltuk a bánya kezdetét. Először csak illúzió-fal szerű csak sötétebb vörös kőzetű falakall találkoztunk ezek olyan 12-15m es áthajló falacskák lehetnek, ebben az udvarban van még pár tömb és tábla.
Már ezek nagyon tetszetek, de java csak ezután jött, amikor megláttuk a legnagyobb falrészt nem tudom, pontosan mekkora lehet, de 20-30 m magas biztosan van és jóval szélesebb, mint az eső-fal oda át. Jelegében teljesen más fajta struktúrájú kőzet, mint a kis-geri ez inkább tagolt áthajlásokkal, kisplafonokkal,lukkal ,taríkottot falrész. Ezen kívül még számos kisebb fal, boulder fal helyezkedik el a bányában. Nagyon szép utakra adna lehetőséget még ha néhol törősnek is tűnik, De mivel sajnos szigorúan védet természeti terület és ember be se tehetné a lábát ide ezért valószínű hogy nagyon sokáig nem lesz ott mászás. Az igaz hogy mi is rengeteg Gerecsei Sólymot láttunk körözni a bánya fölött, bár úgy gondolom, hogy ahogy külföldön is működik,hogy ember és állat nyugodtan megfér egymás mellet. De talán már a gyerekeink mászhatnak itt.
A bámészkodás után elindultunk lefele már majdnem 1 órát ütött az óra mire az autóhoz értünk, és az eső is elállt. Úgy döntöttünk felmegyünk a bányába hát, ha nem áztak meg annyira a falak.
Délután 2 óra lett mire felértünk, kicsit vizes volt a környezet, de a falak csont szárazok voltak. Másztunk pár bemelegítőt a 23 karátos udvarba, közben megérkeztek Fábián Leventék is váltottunk velük pár szót.
Ezután valami nehezebbre vágytam átmentünk az illuzíó falra ott másztam egy Pszeudot + egy Retket.
Majd átmentünk az Eső-falra pont bent volt a kötél a Metába megkérdeztem Leventét hogy mászhatok e egyet rajta, soha nem probáltam még , de nagyon szép útnak tűnt. Mi ellőt belemásztam volna megnéztem Levente, hogy mozog benne megpróbáltam ellesni a bétákat, majd én is nekivágtam.
Több bele üléssel átmozogtam az utat és nem éreztem annyira durvának ,de persze ellő mászsában más lesz úgy hogy ő lesz a következő hetek projektje.
Ezután pakoltunk is és tűztünk haza !!
És a végére íme pár fotó a Pisznicei bányáról.

Az első

Eljött az idő hogy igénybe vegyem a hírközlést eme világhálón áradó formáját! Ez a blog a szép "hegyekkel" körbe vett kiskunfélegyházi mászó életet hivatott bemutatni! Egyelőre még csak egyedül vagyok itt az alföld közepén, aki írni fog a blogra de remélem ez rövid határidőn belül változni fog.
Kicsit bemutatnám a félegyházi mászó életet: Körülbelül 13 évvel ezelőtt kezdődőt minden, amikor is Fábián József megépítet Kiskunfélegyházán egy műfalat egyszerű kezdetleges formák jellemezték, míg mára több átépítés után változatos formák,áthajlások ,plafonok jellemzik a közel 300 négyzetméteres falat.

Magyarországon elsők között voltunk, akik versenyeket rendeztek, 1996-ban megrendezésre került nálunk az első pénz díjas verseny amin a mászó élet apraja-nagya részt vet Dózsa Gyula, Singer János is a résztvevők között volt. Minden évbe nálunk kerül megrendezésre a Diák olimpiai döntő versenye, valamint rendezünk egy nemzetközi versenyt minden évbe!
A sziklák távolsága miatt sajnos csak körülbelül egy éve foglalkozunk komolyabban sziklamászással előtte csak az élvezetes lötyögés miatt jártunk sziklára, de sajnos komolyabb megmászások nem voltak,de most hogy felnőttünk rendszeres járunk mászni az ország számos pontjára.
A félegyházi mászó csapatot főleg a 10-től a 18 éves korosztály jellemzi kiemelném közülük Simon Gergőt aki a korosztályába a magyar mezőny elején helyezkedik el és most már a külföldi nemzetközi versenyeken is megállja a helyét.
Röviden és tömören egyelőre ennyi, de ha rendszeres olvassátok majd blogot akkor részletes betekintést kaphatok a mi kis mászó életünkről.